Nem eseménytelen a február. Egyre nagyobb a tétje a második előadásnak is, hiszen az első eredményei jók, de koránt sem elegendők. Itt nem állhatunk meg. Nem dőlhetünk hátra. Most következik a java. Ha szeretnénk hagyományt teremteni, akkor mindent meg kell érte tennünk. A Horror Színház valami új. Olyan ösvényen járunk, amin előttünk még senki sem járt. Főként nem Magyarországon. Nincsenek bevált gyakorlatok, nincsenek trendek, és alig tudnak rólunk. A Facebook oldalunk követőinek száma növekszik, de nem rohamosan. Nem terjedünk futótűzszerűen. Mint már írtam, szinte a semmiből indulunk.
(szerintem érdemes felhangosítani, kicsit nagy volt az alapzaj)
Nem is tudom, felfogtuk-e, mibe vágtuk a fejszénket. Mi is a dolgunk most? Anyagi bázis nélkül megismertetni magunkat minél szélesebb körben. Önfenntartónak lenni egy olyan országban, ahol a színházak nem azok. Legyőzni az előítéleteket. Nincs is rosszabb, mint a prekoncepció. Azt hallja az ember, hogy horrorszínház nyílt Esztergom városában, bocsánat, mert a Horror Színház, és rögtön elképzel valamit, és sokan véleményt alkotnak előre. Nem véletlenül mondtam az interjúban, hogy nem akarok művészetet, csak jól megcsinálni, amit kell, mert tisztább dolog tenni a dolgunk, és közben létrehozni valami azon túlmutatót, mint hirdetni, hogy mi a művészetért vagyunk. Nem így van. Mindössze jót szeretnénk. Kinek jó? Bárkinek. Nem kell előítélettel lenni, el kell jönni. Majd mindenki leszűri magának, mennyire való az ízlésének. Erre a Telihold remek alkalom, mert nincs benne semmi "trash" jelleg, ez színtiszta játék az idegekkel és a hangulattal. Ilyet úgysem tapasztalhat senki máshol, úgyhogy egy próbát megér. Persze megértem, ha lesz, akinek már ez sem tetszik. Rendben. Én mindössze annyit akarok, hogy legyen esélyünk eljutni minél több emberhez, hogy mindenki személyes benyomás alapján döntse el, megpróbálkozik-e velünk, részese lesz valami új születésének vagy nem. Ezért kérek továbbra is mindenkit, aki lát minket, hall rólunk, belefut egy hírbe, hirdetésbe, FB postban, ossza meg, meséljen róla, terjessze, hogy vagyunk.
(persze nem így járunk kávézóba, csak a riport és a kép kedvéért öltöztünk "harci díszbe")
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.